2. fejezet - A buli

Augusztus 30. Szombat

- Fanni! – kiabáltam ki a szobából, és közel álltam hozzá, hogy végleg elszakadjon a cérna.

- Igen? – kiabált vissza.

- Nem láttad a fekete cicanadrágom, ami olyan, mint a bőrnaci? – kérdeztem kétségbeesetten.

Egy kis szünet után Fanni hangját hallottam meg.

- A szárítón láttam reggel. – mondta, és éreztem, hogy többet nem fog válaszolni. Nem is kellett. Mindenem megvolt. Leszaladtam a mosószobába, és lekaptam a szárítóról a fekete nadrágot. Még ott helyben magamra aggattam, aztán megigazítottam a "Why so serious?" pólómat magamon. Lazán lógott rajtam, karom alatt pedig egy mély kivágás engedte láttatni az oldalam. A melltartómat eltakartam egy fekete topféleséggel. Felhúztam a Trónok Harcos zoknit a lábamra, arra pedig a fűzős bakancsomat húztam fel. Úgy terveztem, hogy rövidgatyába megyek, de mivel az idő hirtelen 10 fok alá esett, és zuhogott az eső, inkább elvetettem ezt az ötletemet.

Ránéztem az órámra és idegesen tudatosult bennem, hogy már el kellett volna indulnom. Szerencsére már a sminkem és a hajam kész volt. Kirohantam az előszobába és fekete körmeimmel díszített kezemmel lekaptam a dzsekimet a vállfáról. Belebújtam a hideg ruhadarabba, amit máris kezdett átmelegíteni a testem. Nem volt időm becipzárazni, megragadtam az esernyőt és kirontottam az ajtón, felkiabálva egy "mentemet" a húgomnak, és már ott se voltam. Lélekszakadva rohantam a buszhoz, és épp hogy elértem. Felmutattam a bérletemet, és leültem a legközelebbi ülésre, hogy kifújjam magam. Tudom, hogy furcsa, de szeretek buszozni. Ülhetek, miközben cipelik a seggem. Kifújtam a levegőt, aztán nagy erővel újra beszívtam. Próbáltam lenyugtatni magam, de olyan hevesen vert a szívem, hogy nem tudtam kontrollálni. Nem mintha egyébként lehetne. Öt megálló után felálltam és megnyomtam a leszállást jelző gombot. Mikor megállt a busz, elővettem újra az esernyőmet és a fejem fölé tartottam. Imádtam azt az esernyőt, akármilyen orkán erejű szép volt, ő egyben maradt. És még pöttyös is volt. Mikor megérkeztem Tomiék háza elé, becsöngettem, és dideregve vártam, hogy ajtót nyissanak. Tomi széles mosollyal tárta ki előttem az ajtót, a szeme már enyhén ketté állt.

- Hé, szia Anna! – mondta túláradó lelkesedéssel.

- Szia Tomi. – mosolyogtam rá kényelmetlenül, aztán besurrantam a keze alatt a házba, ugyanis csak nem akart arrébb állni. Mikor beértem a házba, mindenhol piros műanyag poharakat láttam, beszélgető fiatalokat és csókolózó párokat. Elkezdtem a szememmel keresni a barátaimat. Nem kellett sokat nézelődnöm – Panni magára vonzotta a tekinteteket, ahogyan feszülős farmerében és ujjatlan pólójában beszélgetett ártalmatlanul Sanyival. Csak követnem kellett a fiúk tekintetét. Odamasíroztam hozzájuk.

- Sziasztok! – köszöntem nekik, közben lehámoztam magamról a dzsekimet és beraktam az egyik növény mögé, ahol senki nem fogja megtalálni, és ahol nem öntik le semmivel.

- Anna! – köszöntött Panni lelkesen, megint elhúzva az a szót. Már láttam rajta, hogy eléggé ittas állapotban van. Tudtam, hogy késő lesz tizenegyre jönni, mert akkor kimaradok az alapozásból, de nem akartam előbb beállítani – otthon még megnéztem a New Girl utolsó öt részét és csak utána akartam elindulni.

Panni erős karja fojtogatta a nyakamat szoros ölelése között, és szerencsémre Sanyi még időben hámozta le rólam, mielőtt elkezdtem volna lilulni.

- Nézd, ott van Eszter! – mutatott előre az ujjával Sanyi, mire Panni sikítozva az örömtől szaladt át a szobán, hogy megszorongassa az áldozatul esett Esztert. Megráztam a fejem és mosolyogva fordultam oda Sanyihoz.

- Na, milyen a buli? – kérdeztem kiabálva, mert a zene elnyomta a hangomat.

- Nem rossz. – hajolt közelebb Sanyi, hogy jobban hallhassam – Egész jó sört vettek Tomiék. – nézett körül, mintha meghallhatnák – De én attól még a vodkánál maradok. – kacsintott rám. Elnevettem magam.

- Remélem nekem is adsz abból a vodkából. – fordultam felé vigyorogva, kezeimet a farzsebembe mélyesztve.

- Hogy a ménkűbe ne adnék? – háborodott fel barátom, és előrántotta a táskájából a még teli üveg Royal vodkát. Láttam, ahogy felcsillan a szeme – Lehet tiéd az első korty. – nyújtotta felém az üveget, miután gondosan kibontotta. Megfogtam és beleszagoltam. Hirtelen olyan erős volt, hogy elfogott a hányinger, de azonnal el is múlt.

- Most figyeld a bűvészt – emeltem fel az üveget – ahogy meghúzza ezt a nagy üveg csodát. – mondtam és rákacsintottam Sanyira, aki idő közben átváltott vigyorgásba. Nem hazudtam – Jól meghúztam az üveget, öt nagyot kortyolva belőle. Mikor leengedtem vágtam egy grimaszt, és próbáltam nem figyelni arra, mennyire ég a torkom meg a szám széle.

- Nem rossz. – bólintott egyet elismerően Sanyi, majd ő is meghúzta az üveget. Ő sokkal tovább bírta mint én, aztán mikor leengedte maga mellé a vodkát, megrázta a fejét és mély lélegzetet vett. Arcán keserves grimasz jelent meg, én pedig nem bírtam visszatartani a nevetést – hangos kacagásba         törtem ki.

- Ez sem volt rossz. – vettem el az üveget, de már előre féltem, hogy fogok egy ilyen rekordot megdönteni.
Még vagy tíz percig húzogattuk az üveget, míg már a fele hiányzott. Éppen a számhoz emeltem, mikor Panni megtorpant mellettünk.

- És engem kihagytok? – állt meg mellettünk homályos tekintettel.

- Hát… - néztem le az üvegre– Azt hiszem, neked nem kéne többet innod Panni. – nevettem fel.

- Most miért? – húzta fel a szemöldökét – Teljesen jól vagyok. – emelte fel a fejét, mint egy sértett úri hölgy.

- Majd a következő körben. – nyugtatta meg Sanyi, majd kivette az üveget a kezéből, rácsavarta a kupakot és belesüllyesztette a táskájába.

Lopva egymásra mosolyogtunk, majd a semmiből előtörtek Sanyi haverjai. Rögtön kezet rázott velük, meg öklöztek vagy mit csináltak, mindenféle fiús dolgot. Amint elvonták Sanyi figyelmét, kitértem a fiúk hatalmas vállai alatt és eliszkoltam. Elkezdtem keresni a szememmel, ismerős után kutatva, de sehol nem találtam senkit. Aztán láttam az asztalt, megrakva több tucat sörös dobozzal. Elindultam az asztal felé, majd mikor odaértem, felkaptam egyet a helyéről és felbontottam. Belekortyoltam egy nagyot, habár nem szerettem a sört. Arrébb mentem a sarokba, nekidőltem a falnak, úgy nézelődtem a buliban. Már a söröm felénél járhattam, mikor valaki megfogta a vállam. Magamra erőltettem egy mosolyt és feléje fordultam. Azonnal lehervadt arcomról a mosoly, és döbbenet vette át a helyét.

- Ricsi? – kérdeztem meglepetten. Kábán vigyorgott és a falba kapaszkodott meg, nehogy elessen. Ha nem támaszkodok, én is dülöngélnék  - nagyon nem bírom a piát, elég pár korty tömény és én már elég jól érzem magam. Éreztem, hogy az arcom vörös és én is kábán elvigyorodtam, amikor megkérdezte mi újság.

- Semmi érdekes. – tettem le a söröm a mellettem álló asztalra, majd visszanéztem Ricsire, aki már nem a szemembe nézett. Igazából nem tudtam megállapítani hová néz, és szándékosan néz-e oda, de hirtelen felkapta a tekintetét és megint a szememre szegezte.

- Tudod – lépett közelebb egyet, és megéreztem a dezodorának férfias illatát, enyhén keveredve a cigivel és a bőrrel, ami gondolom a kocsijában ragadt rá. Mikor felém hajolt már az alkohol szagát is éreztem – ha jól sejtem whisky-t ihatott. Most szürke szemével egyre közelebbről vizslatott, aztán átlendült az egyik keze a másik oldalamra, így csapdába ejtve engem. A szívem hevesen kezdett dobogni. Közel hajolt a fülemhez, nyakamon éreztem forró leheletét – nagyon jól nézel ki ma este, Anna. – suttogta olyan áthatóan, hogy kirázott a hideg, majd kicsit hátrahajolt, hogy a szemembe tudjon nézni. Most komoly volt a szürke szempár, amely vizslatott. Aztán az egyenes tekintete lejjebb kúszott a számra és ott állapodott meg. Nem tehettem róla, ajkam enyhén szétnyílt. Megbódított Ricsi tekintete, aztán mikor egyre közelebb hajolt, megfogtam enyhén borostás arcát és hagytam, hogy a száját az enyémre tapassza.

Forróság öntött el belül és kívül is. Úgy éreztem összerogy a térdem alattam, és nem tudtam eldönteni a pia miatt vagy Ricsi csókja miatt. Annyira gyakorlott volt, annyira profi. Tudta mit csinál, mit akar és mit vár el. Teljesen az uralma alá kerültem. Feljebb kúszott a kezem az arcáról a nyakára, majd a gondosan vágott barna hajába, és azt markolva húztam közelebb magamhoz. Ő erre felmordult – szinte már állatias hangon, amitől nevetnem kellett, de ahogy rám jött a nevetés, úgy el is illant, ahogyan erős keze megragadta a derekamat és úgy húzott maghoz közelebb. Ahogy keze hirtelen feljebb csúszott, megérintette a bőrömet az ujjával. Libabőrös lettem az érintésétől, és valahol mélyen bennem még többet akart ebből az érzésből. Megfogtam az övét és közelebb húztam magamhoz – vagy inkább rántottam, mire megfogta a csípőmet és még szorosabban magához húzott. Már égetett az érintése csupasz bőrömön, ahol a póló felgyűrődött. Már hevesebben csókolóztunk, ő pedig teljesen a falhoz nyomva túrt bele a hajamba. Éreztem, hogy ég a bensőm és egyre csak azt hajtogatja a gonosz kis hang a fejemben, hogy még, még, még. Aztán hirtelen vége szakadt. Ismerős hangot hallottam meg pár méterre tőlünk, Ricsi pedig úgy szakadt el tőlem, mintha ellöktem volna.

- Menjetek már szobára. – mondta vigyorogva Bálint, akit cseppet sem zavart, hogy épp a legjobb barátjának szól be.

Égő vörös arccal igazítottam meg a pólómat magamon, aztán párszor beletúrtam a hajamba, hogy valamelyest elrendezzem. Kifújtam a levegőt, és észre se vettem, hogy bent tartottam. Bálint engem nézett kifejezéstelen arccal, én pedig Ricsit figyeltem, ahogy először Bálintra néz zavarodottan, majd rám. Mikor összeakadt a tekintetünk enyhén elpirult. Milyen cuki, gondoltam. Ám ahelyett, hogy visszajött volna megmagyarázni a dolgokat, jobban mondva ezt a csókot, mormogott egy bocsit, aztán kiviharzott a házból. A szemöldököm a homlokom tetejére szökött fel. Itt hagyott – tudatosult bennem.

Nagyot sóhajtva kezdtem el keresgélni Sanyi után, hátha látta ezt az egészet – bár abban reménykedtem hogy nem, mivel nem tudtam volna, hogy megmagyarázni. De szerencsémre a kandalló mellett pillantottam meg egy barna hajú lány társaságában, akivel éppen ledugták egymás nyelvét a torkukon. Te jó ég, én is így néztem ki? Egyébként semmi jelét nem vettem annak, hogy bárki látott volna minket Bálinton kívül. Nem mintha ez nem lenne elég nagy baj. Idegesen pillantottam rá, ő pedig az asztalnak támaszkodva, összekulcsolt lábbal méregetett, miközben szürcsölte az italát.

- Mi van? – kérdeztem nem túl kedvesen.

- Mi lenne? – húzta fel a szemöldökét és hangja nem árult el semmilyen érzelmet.

- Akkor meg ne bámulj. – mondtam neki ridegen, aztán akarattal elfordítottam a fejem tőle, és az emberek között kezdtem szemlélni.

- Ahogy óhajtod. – emelte fel a kezét, mire megint ránéztem. Ő viszont már a földet pásztázta. Megnyugodva indultam el a szoba másik végébe, otthagyva Bálintot. Még mindig tisztán égett bennem Ricsi csókja. Megérintettem a számat, de nem nagyon éreztem semmit. Annyit érzékeltem, hogy kezd kiszállni az alkohol a fejemből, és már nem is értettem, miért csókolóztam egyáltalán Ricsivel. Mármint, oké, szívdöglesztő pasi volt, olyan akire a lányok már csak a pillantása miatt rámásznak, nekem viszont soha nem volt az esetem. Akkor ki az eseted? Kérdezte egy gonosz hangocska a fejemben. Nem tudom. Nincs esetem.

Már éppen elértem volna az egyik szabad fotelt, amikor kezek fogták meg a vállamat. Hátrafordultam és azonnal mosoly szökött az arcomra.

- Na, hogy érzed magad? – kérdezte meg Dóri lelkesen, közben Tomi kezét szorongatta.

- Nagyon jól! – nevettem el magam, bár nem egészen tudtam, hogy érzem magam.

- Ennek örülök. – paskolta meg a vállam aztán nyomott egy gyors puszit az arcomra és lelkesen tovább szökdelt nyomában Tomival. Szóval Dóri hiperaktív részegen. Értem, bólintottam egyet, elraktározva ezt az információt, habár nem sokra mentem vele.

Megint elindultam a fotel felé, de valaki megelőzött – egy magas, szőke lány vágódott be, közben a fiújára kacsintott. Felsóhajtottam. Hát itt se sűrűn lesz hely nekem. Lehet ki kéne menni, gondoltam. Hátha van kint valami érdekes. El is indultam kifelé az udvarra, ahol már csak a vizes földön látszott, hogy esett az eső. Reméltem, hogy nem ered el újra. Már épp a kilincsen volt a kezem, mikor valaki megint megfogta a vállam. Idegesen fordultam hátra amolyan "mi van már?" tekintettel, de csak Sanyi mosolygós arcát pillantottam meg. Azonnal elszégyelltem magam.

- Hé. – bólintottam felé köszönés képpen, mire biccentett egyet felém, majd bele is kezdett a mondandójába.

- Tomi felajánlotta a vendégszobát – kezdte el mondani, én pedig lefehéredtem – hogy üvegezzünk a többiekkel. Jössz? – nyújtotta felém a kezét. Egyből megnyugodtam. Miért gondolok mindig rosszra? Megragadva Sanyi kezét, elhessegettem ezt a kérdést. Elindultunk felfelé a lépcsőn, én pedig kihalásztam a növény mögül a dzsekimet, majd magamra húztam. Tudtam, hogy vetkőzős üvegezést terveznek, jobb, ha minél több ruha van rajtad. Mi voltunk az utolsók akikre vártak a többiek. Ők már mind a szoba közepén ültek, a szőnyeget arrébb dobták az útból, hogy jobban lehessen pörgetni az üveget. Egy kólás dobozt használtak fel erre a célra. Letelepedtünk a számunkra kihagyott helyre, én pedig végignéztem a társaságon. Szemben velem ült Tomi, jobbra tőle Dóri, mellette Tomi testvére Balázs, aztán Judit – osztálytársunk, Dóri legjobb barátja – mellette Sanyi, majd én. Balra tőlem Panni vigyorgott, mellette Ricsi, akivel feltűnően kerültük egymás pillantását, majd Roli, Patrik és Bálint. Szinte ő is előttem ült, de szerencsére kicsit odébb volt tőlem mint Tomi.

- Na akkor szerintem kezdjünk neki. – fogta meg az üveget Dóri, majd egy vigyor kíséretében végignézett a társaságon – egytől egyik, mintha valami rituálé lenne – A kupakos féltől kérdezünk. – mondta, azzal megpörgette az üveget.

Az vagy 20 másodpercig folyamatosan pörgött, majd egyre lassult és lassult. Míg meg nem állt Juditnál az üveg kupakja. Lefehéredve érzékelte, hogy a másik fele Roli felé mutat. Összeráncoltam a szemöldököm, és már előre sajnáltam szegény lányt. Roli kegyetlen tud lenni.

Gonoszul elvigyorodott és felnézett Juditra, aki addigra visszanyerte önuralmát.

- Felelsz vagy mersz, Judit? – kérdezte Roli vigyorogva. Judit pár másodpercig habozott, aztán rávágta, hogy mer – Remek. – dörzsölte össze a tenyerét Roli, és mintha szikrákat láttam volna meg a két tenyere között megvillanni. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon.

Judit feszülten várt Roli ítéletére. Ő aztán rám nézett és még szélesebben elmosolyodott. Elhűlt az arcom. Csak ne engem szemeljen ki alanynak. Csak ne! Egyből lefehéredtem, és ha volt bennem még egy kis hatás az alkoholtól, az is elillant.

- Áh, nem szívatlak meg nagyon. – húzta el a száját – Sose jó elsőnek lenni. – mondta, majd hátratámaszkodott a tenyerére, és úgy mondta ki a feladatot – Nyald végig Dóri hasát, aztán smárold le. – vonta meg a vállát. A megkönnyebbülés erős hulláma tört rám, amikor nem véltem felfedezni a nevem a feladatban. Köszönöm Istenem!

Judit elhúzta a száját, majd felsóhajtott.

- Valami ilyesmire számítottam egy magadfajta perverztől. – mondta aztán odafordult Dórihoz. Ő vonakodva elhúzta a száját, de végül belement. Lefeküdt a földre és felhajtotta a pólóját. Judit gyorsan megcsinálta a feladatot, majd a végén adott egy csókot Dórinak. Miután végzett hangos nevetésben tört ki. Visszaült a helyére, és Dóri is felült.

- Látod, nem volt olyan nagy ügy. – vigyorodott el Roli, és a példáját követte az összes fiú – még Sanyi is. Magamban sóhajtottam. Hát persze, elvégre ő is férfiból van.

Judit odahajolt az üveghez és megpörgette. Sorba jöttek az emberek, szerencsére egyszer sem került rám a sor. Sanyinak például le kellett nyalogatni a kilincsről a tejszínhabot – erotikusan. Nem vállalta be, így meg kellett szabadulni a pólójától, közkívánatra adva a kidolgozott felsőtestét. Én már sokszor láttam – strandon, vagy amikor nálunk locsolkodtunk csak úgy. Engem már nem döbbentett meg a látványa, pedig nem volt éppen hétköznapi. Panninak is vetkőznie kellett – az volt a feladata, hogy nyalja tisztára Tomi összesározott lábát. Természetesen nem vállalta, így ő is ledobta magáról a pólót, megmutatva a remek adottságait. A fiúk egytől egyik elpirultak, de próbálták leplezni zavaruk. Elvigyorodtam. Végig jól éreztem magam, és szerencsémre mindenkit kinevethettem, mert senkivel nem hoztak párba. Még tíz percig szerencsém volt – ennyi idő alatt Dóri megvált a nadrágjától, Tomi már csak egy alsógatyában üldögélt, kicsit se zavartatva magát, Ricsi a pólóját áldozta fel, és gyakorlatilag mindenki megvált már egy-egy ruhájától, kivéve engem és Bálintot

- Gyerekek, ez így nem fair! – kiáltott fel Tomi vigyorogva – Bálint és Anna még fel vannak öltözve.

Elnyúlt a képem.

- Nem, nem! – emeltem fel a kezem – Amíg nem pörgetnek ki, nem kell csinálnom semmit. – mondtam határozottan.

- Kit érdekel? Te még egyszer sem voltál, itt az ideje a megpróbáltatásodnak. És nem választhatsz. Merned kell.

- Mi van? – kérdeztem hitetlenkedve, aztán elnevettem magam – Ez csalás!

- Ki nem szarja le? – röhögött fel Patrik, aztán oldalba bökte Bálintot – A feladatotok: vetkőztessétek le egymást.

- Nem. – mondtuk egyszerre Bálinttal, és összetalálkozott a tekintetünk, aztán rögtön el is kaptuk.

- Akkor csak derékig! – mondta, szinte könyörgött már Ricsi is. Úgy tűnik sikerült túllépnie azon, hogy úgy nekem esett.

- Ha nem teszitek meg, fehérneműre vetkőztök. – jelentette ki ellentmondás nem tűrően Tomi. Végig vigyorgott rám és Bálintra, mint aki épp most kapta el a zsákmányait.

Rövid csend következett és latolgattam az esélyeimet. Elvégre nem akarok egy szál tangában és melltartóban üldögélni itt, mindenki előtt. Akkor már jobb, ha csak derékig, nem? Viszont, hogy megengedjem annak a gyökérnek, hogy hozzám nyúljon… Áh.

- Jól van. – adtam meg magam és elkezdtem feltápászkodni. Kicsit meginogtam. Nem értem. Most megártott a vodka vagy nem? Nem törődtem vele, átléptem az üvegen egyenesen a döbbent Bálint elé.

- Állj már fel te gyökér. – mondtam neki unott hangon, mint aki már nagyon unatkozik. Pedig a szívem majd kiugrott a helyéről.

- Mindig is tudtam, hogy ilyenfajta titkos vágyaid vannak irántam. – tápászkodott fel Bálint, akiben láthatólag több alkohol volt, mint bennem.

- Ó, fogd már be. – ráztam meg a fejem, aztán levettem a dzsekimet, hogy annál kevesebbszer kelljen hozzámérnie Bálintnak. Tomi fel akart szólalni, hogy vegyem vissza, de Dóri lehűtötte. Tőlem ez már alapból nagy kérés volt. Nem mintha nem vállaltam volna be az ilyeneket mikor játszottunk. Szinte mindent megcsináltam, nagyon ritkán kellett vetkőznöm.

Bálint végignézett rajtam aztán egy laza vállrándítással megragadta a kezem és megfogatta velem a pólóját.

- Hajrá csajszi. – mondta majd felemelte a karját. Izmok fonták körbe, ahogy megfeszült, mikor az ujjam véletlenül a hasához ért. Lassan lehúztam róla a pólót és ledobtam a földre. És ott állt előttem egy élő Adonisz. Valószínűleg nyál csorgatva néztem volna, ha nem Bálint állt volna ott. Haját összeborzolta a póló mikor lehúztam a fejéről, így pedig úgy nézett ki, mintha most szállt volna ki az ágyból egy alapos... Nem! Mondtam magamnak. Nem, nem és nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Kelletlenül felemeltem a karomat, és esetlennek éreztem magam, amikor ő lazán megragadta és elkezdte felfelé húzni a pólómat. Összeszorítottam a számat, amikor a keze megsimította a hasamat. Mintha az érintésére felforrt volna a vérem ott, ahol megérintett. Egészen más volt mint Ricsivel. Elszörnyedve gondoltam bele, hogy ma gyakorlatilag két srác is megpróbálta leszedni rólam a ruhát. És én hagytam. Képzeletben megráztam a fejem. Először azért, mert jól esett, és mert ismerős karok között lehettem. Még ha azok a karok előtte nem is úgy karoltak át mint akkor. Visszagondoltam azokra az időkre, amikor Ricsivel a homokozóban játszottunk, és amikor Ricsi elém ugrott, mikor egy nagy egér kezdett el szaladgálni a homokban. Akkor is átkarolt. Nem is tudom, mi a fene ütött belém. Összeráncoltam a szemöldököm és azon gondolkoztam, hogy akkor én most ribanc vagyok-e. Lopva Ricsire pillantottam, aztán ráébredtem, hogy egyáltalán nem érzek iránta semmit. Fogalmam sincs miért csókolóztam vele.

- Föld hívja Annát. – mondta Bálint zsebre vágott kézzel, és unottan figyelt engem.

- Jó, na, élek. – forgattam a szemeim.

- Na, nem is volt olyan vészes, nem igaz? – kérdezte meg Tomi önelégült mosollyal az arcán. Nem, nem lett volna ezzel a feladattal semmi probléma. Ha nem Bálinttal kellett volna eljátszanom. Jól tudták, mennyire utáljuk egymást.

Durcásan felkaptam a kezembe a ruháimat, és elindultam a helyemre. Bálint még azt a melltartó szerűséget is leszedte rólam, így tényleg csak egy melltartó takart. Nem igazán zavart, tudtam hogy a jelenlévő fiú közül mindenki látott már ilyet. És nem csak én voltam így levetkőzve. Na jó, ez nem igaz. Zavarban voltam, nagyon is, de próbáltam palástolni és nem jobban elvörösödni. Nem nagyon jött össze, és meg kellett erőltetnem magam, hogy ne próbáljam eltakarni magamat a karommal. Az már tényleg gyerekes lenne.

- Anna, jól látom, hogy azok ott… - hajolt közelebb Patrik, aki eddig rám se nézett – kockák? – kérdezte meg felhúzott szemöldökkel, mire még jobban elpirultam.

- Alig látszanak. – mondtam, és furcsálltam, hogy észrevette.

Megvonta a vállát, aztán elnézett másfelé. A társaságra fura csend telepedett, és mindenki kínosan feszengett. Az ő hibájuk. Ők adták ki ezt a fránya feladatot.

A csendben meghallottuk, ahogy valaki lépked fel a lépcsőn. Felnőtt nő hangját hallottuk meg.

Rémülten egymásra néztünk, majd mindenki gyorsan kapkodta magára a ruháit. Mire a nő benyitott mind egy körben ültünk, eltüntetve az üveget az ágy alá. Egy negyvenes nő lepődött meg, mikor belépett a szobába. Csinosan volt felöltözve, és a sminkje is elegáns volt. Elgondolkoztam, hogy hogy nem tört ki hisztérikusan, mikor meglátta a házat. Aztán belegondoltam, hogy ha a hátsó bejáraton jött be, és a másik lépcsőt használta, amit az udvarról láttam, aligha érzékelte a ház másik végében lévő bulit. Legalábbis ez tűnt a legvalószínűbbnek. De tévedtem.

- Na, hogy alakult a buli? – kérdezte Tominak szegezve a kérdést, mire ő mosolyogva válaszolt.

- Remekül.

- Akkor jó. – mondta az anyja – vagy akár kije is volt – és bólogatva jegyezte meg, hogy már ideje lenne menni, mert már jócskán elmúlt kettő óra. Bár igaz, ez még korán volt a mi szemünkben, egy felnőtt anyukának nem lehetett ellent mondani. Mind feltápászkodtunk, majd halk köszönések kíséretében kivonultunk az ajtón, lefelé a kijáratig. Az arcom még mindig égett, de örültem, hogy legalább már fel vagyok öltözve.